Ira Glass a National Public Radio népszerű műsorának, a This American Life-nak a műsorvezetője és ügyvezető producere. Minden héten a This American Life műsorát több mint 1,7 millió hallgatónak sugározzák 500 különböző rádióállomáson. A szinte minden epizódban szereplő Glass számára a show széles körű lehetőségekhez vezetett, többek között könyvajánlatokkal, játékfilmekkel és népszerű televíziós műsorokban való megjelenéssel keresték meg.
Természetesen nem mindig volt ez így.
Glass 19 éves gyakornokként indult az NPR-nél. A következő évtized sok kemény munkával telt el nagyon kevés fizetésért, mivel újságíróként dolgozott.
Tizenöt évvel a karrierje után Glass végül elkezdte közösen vezetni első műsorát, amelynek a The Wild Room volt a neve. A bemutató az ő ötlete volt, de Glass később leírta, hogy „egy műsor borzalmas és két műsor elfogadható lett volna”. A műsor egy különösen népszerűtlen péntek esti rádióban sugárzott, és Glass szavai szerint „megérdemelte a résidőt”.
Miután két évig küzdött a The Wild Room-mal, Glass végül felvetette a This American Life ötletét, és csekély finanszírozásban is részesült az induláshoz. Több mint 15 év és hallgatók milliói lett az eredmény.
Mindannyiunknak megvan az okunk arra, hogy vonzódjunk azokhoz a dolgokhoz, amelyeket szeretünk.
Amikor még csak 19 éves gyakornok volt, Ira Glass ízléssel ragadta meg az újságírást és a mesemondást. Tudta, hogy néz ki a jó újságírás, amikor jól csinálják. De 17 év munkájába telt, mire ő maga is elkezdhette jól csinálni. És mint fentebb mondja, ez frusztráló volt.
Azt hiszem, te és én hasonló típusú csatával nézünk szembe.
Tölts el egy-két évet az edzőteremben, és kezd el felismerni a jó technikát, még akkor is, ha a sajátod fejlődésre szorulna. Ez az, amivel most küzdök.
Kezdj el következetesen írni, és észre fogod idővel venni, amikor remek művet olvasol. De sok sikert a saját ragyogó szavaid megírásához. Az elején az is nehéz lehet, hogy csak valamit felvigyél egy oldalra. És még akkor is, ha el lehet kalapálni a mondatokat, a fiatal írók gyorsan megtanulják, hogy nem egyenlően hatásos az összes szó. Még ha minden héten következetesen írok is, mégis úgy érzem, hogy nem sikerült valami jegyzetet előállítanom.
Nézz meg egy tucat TED-beszélgetést, és rájöhetsz arra, hogy mi tetszik és mi nem tetszik bizonyos műsorvezetőknél, de ugorj fel a színpadra, és a közönség lenyűgözésének a nehézsége – akár egy-két percre is – nyilvánvalóvá válik.
Ez gyakorlatilag minden készségre vonatkozik. Mindig van szakadék a tanuló és a kézműves között. A tanoncnak megvan az ízlése, de nincs meg a hozzáértése. A kézművesnek megvan az ízlése és a hozzáértése is.
Könnyebb felismerni a szépséget, mint létrehozni. Elég jó vagy ahhoz, hogy tudd, hogy amit csinálsz, az nem jó, de nem elég jó ahhoz, hogy valami nagyszerű dolgot produkálj. Amikor ebben a frusztráló helyzetben találod magad, a kihívás az, hogy soha ne felejtsd el, mi vezetett oda eleve. Emlékezz arra a dologra, ami belekevert a játékba.
A szerelmed. A szenvedélyed. Az ízlésed. Ezért vagy itt. Még mindig idetartozol, még akkor is, ha most nem ezt érzed. Az ízlésed akkor is kiváló lehet, ha képességed megkérdőjelezhető. Kötelezd el magad a folyamat mellett, és elég hamar eljön az idő, amikor már jó leszel.