Körülbelül 28 százalékkal emelkedik 2025-ig az Európai Unióban az áramfogyasztás, miközben a beépített erőművi kapacitáson belül az igénybe már nem vehető erőművek aránya jelentősen nő az előrejelzések szerint. Ebben a környezetben épül majd fel 2025-ben és 2026-ban a két új paksi blokk, így a jelek szerint biztosan lesz piaca az itt megtermelt villamos energiának.
Az EnergiaFocus.hu szerint amíg a magyar-orosz atomenergetikai megállapodás részletei nem lesznek ismertek valamelyest, nincs nagyon értelme arról filozofálni, vajon megérte-e az üzlet, mert ehhez nem hogy elegendő, de semmilyen érdemi információ nem áll rendelkezésünkre. Ezért inkább azt vizsgáltuk meg, hogy mire a két új orosz nukleáris blokk elkészül Pakson, lesz-e igény a környezetünkben arra a többlet energiára, amit az új egységek a már meglévőek mellett előállítanak.
Az ENTSO-E, vagyis az 34 európai ország (benne Magyarország) villamosenergia-ipari rendszerirányítóját tömörítő szervezet 2010 és 2025 közötti hálózati kapacitásvizsgálata szerint a mostani gazdasági válság ellenére komoly növekedésre lehet számítani Európában az áramigény terén.
A tanulmány szerint 2010-ben a tagállamok körülbelül 3400 TWh villamos energiát fogyasztottak az ENTSO-E tagjai. A felhasználás a számítások szerint 2015-re mintegy 3700 TWh-ra növekszik, innen azonban erőteljesebb felfutás lehet. Ennek köszönhetően pedig az áramigény 2025-re várhatóan eléri a 4300-4400 TWh-t. Vagyis Európában a következő több mint egy évtizedben körülbelül 28 százalékkal emelkedik majd a villamosenergia-felhasználás.
Az ENTSO-E elemzés kitér a nukleáris energia várható arányára is, amely ugyan két forgatókönyvet is felvázol, ám mindkettőben a beépített atomerőművi kapacitás csökkenését vetítik elő 2020-ig a kontinensen. Ez a tanulmány szerint fordulópont lehet – legalábbis az optimista forgatókönyv alapján -, hiszen innentől indulhat ismét bővülésnek a nukleáris egységek összteljesítménye. Az ENTSO-E szerint Csehországban, Finnországban, Litvániában, Bulgáriában, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Szlovákiában, Magyarországon, Romániában és Szlovéniában várható növekedés az atomenergia esetében, míg a leálló reaktorok miatt a legnagyobb csökkenés – több mint 14 ezer megawatt – Németországban várható, de Belgium és Spanyolország is visszahúzó erőt jelent majd az előrejelzés szerint.
Eközben viszont – nem meglepő módon – a megújuló energia minden eddiginél nagyobb térnyerése várható. Az ENTSO-E szerint 2017-re már a – nem víz alapú – megújuló források lépnek elő a második helyre a fosszilis tüzelésű erőművek után, tehát megelőzik majd a beépített atomerőművi kapacitásokat is.
Az európai szervezet előrejelzése mindezen kívül arra is rámutat, hogy 2025-ig nagy mértékben lecsökken a teljes beépített erőművi kapacitásból azoknak az egységeknek az aránya, amelyek valóban alkalmazhatóak. Míg 2010-ben még 71,44 százalék a ténylegesen működő blokkok aránya, addig 2015-re ez 68,99, 2020-ra 65,92, 2025-re pedig 63,87 százalékra csökken, vagyis az európai erőműállomány öregedése komoly hatással jár majd. Ráadásul ebből a szempontból különösen rossz a helyzet Romániában, Szlovákiában és Németországban.
Ebben a környezetben adják majd át várhatóan a két új, egyenként 1200 megawattos paksi blokkot, amelyek csaknem 10 évig együtt működnek majd a már most meglévő 500 megawattos egységekkel. Utóbbiak várhatóan meghosszabbított üzemideje ugyanis 2032 és 2037 között jár majd le. Mivel Paks ma a hazai áramfogyasztás körülbelül 45 százalékát fedezi, így az új reaktorok által előállított mennyiség csaknem teljes mértékben többletként jelentkezik majd, mivel nem várható, hogy addigra a hazai villamos energia igény ugrásszerűen emelkedik majd.
Az ENTSO-E előrejelzése viszont arra mutat rá, hogy a következő évtizedben akkor is szükség lesz a mostani, már koros erőművi kapacitás pótlására, ha csak a kevésbé optimista forgatókönyv szerint emelkedik az áramfogyasztás. Az európai piacok összekapcsolódásával pedig minden eddiginél fontosabb, hogy a megfelelő időben jelenjenek meg új termelőkapacitások, amennyiben Paks II. esetében tartani lehet a 2026-27-es üzemkezdetet, akkor nagy valószínűséggel előnyben leszünk a régiós országokhoz képest.
Ezt erősíti az a tény is, hogy Csehország leállította az atomerőművi bővítés előkészítését, más, valóban komolyan vehető nukleáris projekt pedig jelenleg nem látszik a régióban. A terepet így egyedül a palagáz térhódítása rendezheti át – főként Lengyelország esetében –, de ennek jelentősége egyelőre nem bizonyított.