Ha konkrét lépést akarunk tenni a szolgáltató felé, vagy teljes tájékoztatást szeretnénk kapni az energiaszámlánkról, akkor a Rezsipontokban rossz helyen járunk – ez derült ki, miközben személyesen leteszteltük a budapesti irodát. Ottlétünkkor egyetlen igazán értelmes funkciót találtunk volna a Rezsipontnak, de az erre sem jó megoldás.
– Ez a Rezsipont? – kérdeztem kissé bizonytalanul, miután benyitottam a Lehel utcai Hatósági Tanácsadó Iroda egy félreeső folyosóján „jobbra a harmadik ajtón”. – Igen, itt vannak a kis zászlók is – felelt az iroda korosabb férfi munkatársa az egyik pult mögül, rámutatva a „Rezsipont” feliratú kis asztaldíszekre. A Rezsipont első ránézésre nem túl nagy, egyszerre összesen két ügy intézésére alkalmas, de a másik pult mögött ezúttal nem ült senki.
– Látom nincs túl nagy tömeg – folytattam, miután az egyébként kihalt folyosóról a munkatársat leszámítva üres irodában körülnéztem ezen a késő délelőtti órán. – Most nincs. De tegnap például 41-en, egy nappal előtte pedig 36-an jöttek – válaszolja az úr a pult mögül, amire őszinte meglepettség a reakcióm. Ez a XIII. kerületi helyiség ugyanis az egyetlen Rezsipont Budapesten és Pest megyében, tehát például egy dél-pestinek, vagy egy budainak vélhetően sokkal egyszerűbb eljutni a legközelebbi energiaszolgáltatói ügyfélszolgálati irodára, mint ide, így még a napi 30-40 megkeresés is soknak tűnik.
A Rezsipont is itt kapott helyet (XIII. Lehel u. 43-47.)
A Rezsipont teszteléséhez az energetikához nem sokat értő civilnek álcáztam magam. De ha már arra jártam, megpróbáltam egy konkrét problémára is választ kapni: részszámlát, vagyis minden hónapban azonos összeget fizetőként mi értelme van ráírni a 2014. januári villanyszámlámra, hogy tavaly év eleje óta valamivel több mint 7000 forintot takarítottam meg a rezsicsökkentéssel, ha az év végi elszámoló számlám csaknem 17 ezer forint befizetendő összeget közöl később?
A Rezsipont munkatársa megpróbált megnyugtatni, hogy attól még az energiáért kevesebbet kell fizetni, ami ugyebár mindenkinek jó. És hát a számla nem csak az árból, hanem a fogyasztásból is áll, így alakulhat ki hiány a megtakarítás ellenére. Mint pult mögött ülő úr fogalmazott, „az átalány fizetés úgyis mindig egy lutri”.
Ezen kívül megpróbáltam magyarázatot kapni arra, hogy a számlán feltüntetett, laikus számára elég furcsán hangzó díjelemek pontosan mit is takarnak. Elvégre jogos kérdésként merülhet fel az energiával csak csekkbefizetéskor foglalkozók körében, hogy szénipari szerkezetátalakítási támogatás, a kedvezményes árú villamosenergia-ellátás támogatása, valamint a kapcsolt termelésszerkezet átalakítási díj mit tartalmaz konkrétan.
Az első meglepő válasz ekkor érkezett:
„Mintha a rendszerhasználati díjakból egy-két dolgot kivettek volna év közben, de nem emlékszem pontosan, melyiket és mikortól.”
Nos a helyzet az, hogy mindhárom díjelem kikerült a lakossági villanyszámlákból tavaly november 1-jén, ugyanis éppen ez segített elérni az akkor 11,1 százalékos rezsicsökkentést. Úgy tűnik, ez a Rezsipontban nem bizonyult elég fajsúlyosnak. Még szerencse, hogy az elszámoló számla kimutatta, hogy a három díjelemet a szolgáltató csak október 31-ig számolta fel, így rezsiörvényben mellénk szegődő kalauz is hamar felismerte, pontosan hogyan változott a tarifa összetétele tavaly.
A harmadik ajtó jobbra
Majd a Rezsipont munkatársa magyarázatba kezdett. Nyilvánvaló, hogy a villamos energia-ipari dolgozók kedvezményes tarifája azt jelenti, hogy akik korábban az iparágban dolgoztak, azok olcsóbban kapnak áramot, és ezt mi támogatjuk. Stimmt. Innentől kezdődtek a problémák. A szénipari szerkezetátalakítási díjat azért fizetjük, mert hát ugye bezárták korábban a bányákat, és „itt valamit valahogy kompenzálni kell”. Határeset, de elfogadtam. Elvégre ez a pénz a veszteségesen működő Vértesi Erőmű és a hozzá tartozó márkushegyi szénbánya fenntartását hivatott szolgálni. Ami itt következett, az viszont minden várakozásomat felülmúlta:
„Hogy a kapcsolt termelésszerkezet átalakítási díj mi lehet, azt nem tudom. Hat éve foglalkozom ezzel, de ezt még senki nem kérdezte.”
Rezsipont, Budapest, 2014. Értem én, hogy ezt már nem kell fizetnünk háztartási fogyasztóként, de azért egy ilyen irodában elvárható lenne, hogy erre a kérdésre valamivel egzaktabb választ kapjak. (Ezt a díjelemet egyébként a távfűtés támogatására fizették az áramfogyasztók – A szerk.)
Még a Lehel utcai épület – mely amúgy az Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóságnak is helyet ad – felé menet az jutott eszembe, hogy valójában egy ilyen a szolgáltatók és a fogyasztók közötti közvetítésre felállított Rezsipont igazi haszna ott lehetne, ahol az ellátócéggel meglehetősen körülményes felvenni a kapcsolatot. Ilyen például a szabadpiaci lakossági áramszolgáltató, az Energetikai Központ, amelynél az ügyfelek az olcsóbb energiáért cserébe azt vállalják, hogy csak telefonon, vagy elektronikus formában intézik majd ügyeiket. A fogyasztói jelzések szerint azonban a céggel a kapcsolatfelvétel csak akadozva működik.
A Rezsipont munkatársát némiképp váratlanul érte erre vonatkozó kérdésem, így már ahhoz is a számítógép segítségét kellett kérnie, hogy az iroda egyáltalán illetékes-e a nem egyetemes, de lakossági szolgáltatók esetében. Mint a pult mögött ülő úr néhány perc alatt kiderítette, mivel lakossági fogyasztóról van szó, így minden bizonnyal eljárhatnak, amennyiben megoldhatatlan vitás ügy merül föl. Ugyanakkor ehhez előbb az kell, hogy a fogyasztó valamilyen formában igazolni tudja a Rezsipont felé, hogy a probléma megoldása érdekében már felvette a kapcsolatot a szolgáltatóval, különben nem tesznek semmit.
GY.I.K.
Arról egyébként semmilyen tájékoztatás nem található a helyiségben, amiből kiderülne, pontosan milyen ügyeket is lehet intézni a Rezsipontban. Mikor ehhez kértem némi iránymutatást, a munkatárs csak egy, a rezsicsökkentést körüljáró tájékoztató füzetet nyomott a kezembe, amely egyébként a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság honlapjának kinyomtatott változata.
Azt, hogy valójában mekkora haszna van egy ilyen Rezsipontnak, talán az iroda munkatársával folytatott utolsó párbeszédem írja le, már búcsúzáskor:
„- Köszönöm a segítséget, ma is okosabb lettem.
– Örülök, ha így gondolja, mert sokan úgy mennek ki innen, hogy azt mondják, nem tudtak meg többet. ”
Mire jó a Rezsipont:
• Kényelmes eligazítás: mivel a munkatempó itt nem a teljesítményalapú, pörgős üzemmódot tükrözi, így nincs az ügyet intézni kívánó ügyfélen a szolgáltatók irodáiban ilyenkor szokásos nyomás
• Ha a céggel kapcsolatos kapcsolatfelvétel után is úgy érezzük, igazságtalanság történt velünk szemben, akkor ez még egy lépcsőt adhat a peres útra terelés előtt
Mire nem jó:
• Pontosan megérteni a számla minden elemét
• Első „ütésként” használni, ha vitánk van a szolgáltatóval
• Segíteni felvenni a kapcsolatot olyan szolgáltatóval, amelyet magunk csak nehezen érünk el