A műfű, egy viszonylag fiatal gyártmány, viharba ejtette a világot, és kezdi bevezetni a modern tájtervezés új korszakát. Érdekes kérdés lehet, miért népszerűsítik szakemberek a műfűnek az otthoni és üzleti célú használatát.
Valamikor a tájtervezők és az ingatlantulajdonosok megvetették a műfű puszta említését is. Az olcsó, furcsa színű szőnyeghez való hasonlóság és a rossz minőségű konstrukció volt a hajtóereje ennek a megvetésnek. De aztán gyorsan megváltoztak a dolgok.
A gyártástechnológia javult, a kémia javította az anyagminőséget, és az Egyesült Államok szőnyegipara exponenciálisan nőtt – így a műfű könnyebben elérhetővé vált és sokkal alacsonyabb költséggel járt. Ahogy a Nyugat továbbra is szélsőséges aszályos körülményeket visel el, és a törvényhozók a vízhasználat szigorúbb korlátozását szorgalmazzák, ez a gyártmány pompássá vált azok számára, akik még mindig egy saját zöld álomvilágra vágynak.
Manapság már nem a feltörekvő szereplő, hanem igazi kihívója a gyepnek a tereprendezésben. Míg úgy tűnik, hogy a telepítés kezdeti költségei a gyepnek kedveznek, a biopázsit fenntartásának hosszú távú kihívásai és kiadásai évről évre növelik a számlát. Ezzel szemben a műgyepnek gyakran lehet nagyobb kezdeti befektetése, de ez a befektetés átlagosan az első 3-7 éven belül megtérül.
Nem látni semmilyen korlátot a műfűvel kapcsolatban a tájtervezés terén. Ha valami, akkor több lehetőséget nyit meg. Például a tájjal kapcsolatos gyakori probléma a vízelvezetés. A műfüvet beépítve a tervezésbe alapvetően egy óriási szárazfülkét alakítunk ki a gyep alatt. A víz megtalálja a legkisebb ellenállású utat, és amint a víz áthatol a füvön, áthalad az alapon, és az alapszint alatti száraz szennyeződést érinti. A műpázsit hozzáadásával gyorsabb vízelvezetést érhetünk el tájainkon.